_edited.jpg){kind=small}
Szerző: Mike (@mike_languages a Twitteren)
Javította: Vick
Tedd fel magadnak a kérdést: Honnan ered a szenvedélyem a nyelvek iránt?
Az a pillanat, ami mindent elindított, remek stratégia lehet, ha éppen lehangolt, elveszett vagy nyugtalan vagy. Talán a családod vagy a barátaid miatt, vagy csak azért, mert meg akartál tanulni egy adott nyelvet, mert tetszett a hangzása és a körülötte lévő kultúra. Bármilyen ok elég érvényes!
Számomra mindig van egy pillanat, ami eszembe jut, amikor az első nyelvi élményemre gondolok.
13 éves voltam, a családommal nyaraltunk, és egy étteremben vacsoráztunk. Élénken emlékszem, ahogy megpróbáltam elolvasni az étlapot olaszul. A zavarodott arckifejezésünk egyértelmű lehetett, mert hamarosan megérkezett egy halom angol étlap, de az eredetieket nem vitték vissza. Mivel lelkes nyelvész voltam, úgy döntöttem, hogy egymás mellé helyezem a két étlapot, és összehasonlítom a szókincset.
Izgatottan osztottam meg felfedezéseimet az asztalnál: „Mindenki! Tudtátok, hogy az olasz szó a tésztára… ‘salsa’?” (‘salsa’ természetesen szószt jelent)
Folytattam, míg az unokatestvérem, Angus meg nem ütött a fejemen, és elmagyarázta: „A szavak nem mindig úgy állnak párhuzamban minden nyelvben!.”
Három évvel később: Egy váratlan döntés
„Választanod kell.” Láttam, hogy az iskolai tanácsadó kezdett a végére érni a türelmének. Az irodájában ültem, és az egyetemi jelentkezéseket nézegettem, mivel közeledett az érettségim.
„Nos, a jelentkezéseket két nap múlva kell beadni, és még egy motivációs leveled sincs!”
Csend. Azt hiszem, itt mondanom kellett volna valamit, de teljesen meg voltam döbbenve. Folytatta: „Michael... tudod egyáltalán, mit akarsz csinálni az életed hátralévő részében?” Most. Nem tudom, te hogy vagy vele, de ez egy NAGY kérdés egy hétfő reggelre. Különösen egy 16 éves fiú számára, aki aznap reggel éppenhogy elérte a buszt. Mindazonáltal őszintén válaszoltam: „Nem igazán tudom, hölgyem, de nem hiszem, hogy ez az.” Megköszöntem az idejét, nyugodtan kisétáltam az irodájából, és hirtelen mosoly jelent meg az arcomon. Nem tudtam, mi lesz az, de most már biztos voltam benne, hogy más utat szeretnék választani: nyelveket tanulni és segíteni másokon.
Bár úgy tűnhet, hogy ez egy összetörő élmény, ez a találkozás valójában tisztázta számomra, mi fontos az életemben.
Valami, amit igazán vártam, az a közelgő frankfurti osztálykirándulás volt a német osztállyal. Viersenben, Németországban születtem, de csak két éves koromban költöztünk vissza az Egyesült Királyságba, így izgatottan vártam, hogy többet tanuljak németül az osztálykirándulás során, mert gyerekkoromban semmit sem szedtem fel a nyelvből.
Tehát még akkor is, ha a dolgok nem a tervek szerint alakulnak, mindig van valami, amit tanulhatunk.
Fontos emlékezni arra, hogy honnan indultál
Gyakran gondolok vissza arra a pillanatra Olaszországban, amikor az élet egyszerű volt, és azt hittem, hogy a szavak egyszerűen egymás mellé rendeződnek. Annak ellenére, hogy most már tudom, hogy a nyelvek nem ilyen egyszerűek, az eredeti kíváncsiság emléke segít azokban a napokban, amikor nehéz szerkezetekkel vagy esszéírással küszködöm.
Ez a pillanat arra is emlékeztet, hogy ne bonyolítsam túl a folyamatot, és élvezzem a nyelvek kalandját.
Gondolj vissza azokra az időkre, amikor gyermekként kíváncsi voltál, tartsd meg ezeket a kíváncsi érzéseket, és fogadd el a hibázást az út során. Ezzel legyőzhetetlenné válsz, teljesen immunissá az önbizalomhiánnyal és a kritikával szemben.
Mindannyian gyermekként tanultuk meg az első nyelvünket, ezért fogadd el ezt a legyőzhetetlen gyermeki hozzáállást, és tartsd meg ártatlan kíváncsiságodat. Ez nagy hasznodra lesz a nyelvtanulás fárasztó kihívásaival szemben.
Ötletek arra az esetre, ha úgy érzed, elveszíted a motivációdat:
Írd fel az okokat egy post-it-re, és helyezd el valahol, ahol naponta látod
Készíts egy naplóbejegyzést, amelyben elmagyarázod, miért tanulod a nyelvet (nyelveket)
Beszélj valakivel, akár egy tanulótársaddal, akár egy barátoddal, és meséld el nekik a tanulási utadat
Szánj egy pillanatot arra, hogy visszatekints és meglásd, milyen messzire jutottál
Ha a dolgok igazán nehezek, gondold át, mi lehetne jobb, és idézd fel, mi váltotta ki a szenvedélyedet az elején – talán ott újra tudsz valamit felfedezni
Végül mindig megéri. Emlékeztesd magad az okokra, amiért elkezdted az egészet.
Személy szerint imádom azt a felvillanyozó pillantást, amikor a helyiek azt hiszik, hogy küszködniük kell majd az angollal, csak hogy meglepődjenek (és megkönnyebbüljenek), amikor félig úton találkozunk az én kis portugálommal.
Imádom azt az érzést, hogy mindig udvarias tudok lenni, amikor utazom, amikor mások arra számítanak, hogy egy „tudatlan brit turista” leszek.
Imádom, hogy barátokat szerezhetek a világ minden tájáról, és megtapasztalhatom a kultúrájukat, országukat és humorukat.
Imádom a munkalehetőségeket, amelyeket a nyelvek nyújtottak nekem.
Te mit szeretsz a nyelvtanulásban? Oszd meg velünk a Twitteren vagy a Discordon a #MyLanguageWhy használatával!
Köszönöm, hogy elolvastad, és remélem, megtalálod és emlékezteted magad a célodra, a „miért”-re a nyelvtanulásban.
~ Mike (@mike_languages a Twitteren)
Mike-ról
Marmite-ot evő, síelés iránti szenvedéllyel rendelkező, focit szerető kampányoló (ENFP-A) személyiségtípus vagyok az Egyesült Királyságból. Imádom, hogy más emberekkel dolgozhatok, és a nyelvek lehetővé teszik számomra, hogy ezt világszerte megtegyem. Szenvedélyemet a nyelvek iránt a katonai szolgálatba vittem, hogy felfedezzem a világot. 7 év szolgálat után most szeretnék kiszállni, és megtanítani másoknak, hogyan bővíthetik a látókörüket a nyelvekkel.
Vick-ről
20 éves, erdélyi származású személy, aki jelenleg a Német nyelv és Irodalom szak hallgatója alapképzésen. Szabadidejében előszeretettel olvas, filmet néz a krimi kategóriában, videojátékokkal játszik, vagy épp a német nyelvet gyakorolja.